Egy égő cigarettával kezemben, lehajtott fejjel a vörös körömlakkon keresztül visszapattan szemembe még egyszer a szobám előtti utcafény. Hallgatok most.. hallgatunk. Némán kér a jövő,s még hallom ahogy a fülembe nevet a nyár. Ahogy délután odakint kávézunk szeretetben. Hallom ahogy elpattan egy gyöngysor, látom a cseresznyefát mikor jég veri el, látom ahogy rohanunk, a gondtalan szenvedélyeket. Hallom az öleléseket. És látom még ahogy értem nyúl két keze.. Autó zúg, vár egy út, tömérdek szempár tornyosul messze ugyanez ég alatt. Ott leszek.Veletek itt. Velem ott. Ott magammal én. S magamban vele. Vinnem kell mindent. A kacatokat eldobom, nem nézek utánuk. Örülök, hogy ez én vagyok. Felnézek, még hátha látok zuhanó csillagot, és kívánok hangtalan. S folytatom ahogy én tudom. Nevetek és sírok, "vég nélkül, boldogan"..