Ott voltál szerintem, amikor megszülettem.
Boldog tudatlanságban. Egy tudat
valaki másban. Egy másik hitem e
világban.
Járat, menet bogban- ágban.

Ott voltál azt hiszem, mikor először
estem el úgy, hogy szó nélkül felálltam.
Minden kínos, vakmerő lázban. Egy
lázmérő a házban, egy ház a testben,
egy test a kádban.

Ott lehettél, mikor gyerekként tízen
hintáztunk egy nagy hintában,
mikor először gyufát gyújtottam
titokban, és az első cigarettában.
Az első pohár borom
lehet miattad ittam, s azóta
talán miattad ittam folyton..

Ott voltál szerintem minden
'szerelemben', leszerelve nézve engem:
hogy szeretek, ott, abban a szép
hosszú ruhában, vagy amott
elnyűtt ingben és nadrágban.
Minden áldott nevetésben, minden
éles ollóban, és életlen késben.

Ott voltál tán, mikor féltem
csak erőtlenül mendegéltem, magam
nélkül, magam után futva;
húztál engem te igazán..
S egy párnás szék, ha megtaláltam,
vagy egy perc csend egy kisszobában.

Ott voltál a nagy viharban, erkélyen
mellettem mint vizespohár, mit
simított gyenge ujjam;
lakatban a kattanó zár, vagy szekrény
alján új harisnya. Jól eső bók,
az utcán véletlen kérdező turista.

Ott voltál minden macskám szemében,
önző és önzetlen alvásukban szívemen,
gyerekek játékában, kik megöleltek félszegen,
kicsit minden madárban is, mi
eltévedve hozzám repült. Eltűnt
pénztárcámban, ami majd megkerült.

Ott voltál az őrületben, fürdőruhás
fergetegben, minden dalban miért
futottam, minden sorban, hová
beálltam unottan. Csorgó vízben, gyümölcslében,
utolsó karamella egy kosárban.
Utolsó kosár a záró üzletházban.

Ott voltál, hogy meg ne álljak,
mígnem oda érek, hol te vagy..
Lassan hulló, gyorsan vesző,
édes- keserű méreg..
Mintha most nem is keresnék egyéb
csúnyát vagy szépet.
Idő folyik, csak folyok vele.
Utolértél, utolértelek.
Valahol ott vagy, már ismerem arcod.
De akkor is szerettelek, mikor
még nem ismertelek..!