Csóktalan homlokú, homlokod csókoló

vízbe eső, esőtlen nő és

folyton író, és részeg síró vagyok

miattad én, miattad én..

Egyedül sétáló, álló és átlátszó

ülő és elalvó,  dolgos és dolgozó

majd dolgában elhaló

mozgó kétely vagyok

miattad én, miattad én..

Félő és dermesztő, ablakot repesztő

mosolyú, és álomban élet- álmú

cserben hagyó, és cserben hagyott

legeslegélőbb halott vagyok

miattad én, miattad én..

Ablakot kinyitó, üvegre mélázó

üvöltő mérgesség, békésen ékesség

és édeset kereső, keserves 

szenvedő; kő nő és 

nőből nevető kő vagyok

miattad én, miattad én..

Pohárral megjátszó, fázó cigarettázó

hulló hajú, vaj alakú;

hajnal- halvány reményt tartó,

remény vagyok

miattad én, miattad én..

Egy égő cigarettával kezemben, lehajtott fejjel a vörös körömlakkon keresztül visszapattan szemembe még egyszer a szobám előtti utcafény. Hallgatok most.. hallgatunk. Némán kér a jövő,s még hallom ahogy a fülembe nevet a nyár. Ahogy délután odakint kávézunk szeretetben. Hallom ahogy elpattan egy gyöngysor, látom a cseresznyefát mikor jég veri el, látom ahogy rohanunk, a gondtalan szenvedélyeket. Hallom az öleléseket. És látom még ahogy értem nyúl két keze.. Autó zúg, vár egy út, tömérdek szempár tornyosul messze ugyanez ég alatt. Ott leszek.Veletek itt. Velem ott. Ott magammal én. S magamban vele. Vinnem kell mindent. A kacatokat eldobom, nem nézek utánuk. Örülök, hogy ez én vagyok. Felnézek, még hátha látok zuhanó csillagot, és kívánok hangtalan. S folytatom ahogy én tudom. Nevetek és sírok, "vég nélkül, boldogan"..

Szeretem mégis, ha kicsit félek,

ha a falak hófehérek,

ha lelkemen vet ágyat éjszaka egy lélek.

Szeretem ha vacogok, mert tudom hogy élek.

Szeretem még ha denevérek keringenek

estefelé cseresznyefa körül

(mikor cseresznyézek)

átázik a csizma, énekel egy részeg..

Szeretem mégis a tűsarkút, 

a négyszöget, a gömböt és a V nyakút, 

ha szemfesték lefolyik, a rúzs elragyog.

Szeretem, hogy nem szeretem, 

mert nő vagyok.

Szeretem mégis láncát oldani a kutyának, 

a biciklit neki dűteni a fának, 

ha tapad a hó, ha a kalács kél,

szeretem, hogy nehéz neki, mert él.

Szeretem mégis a rokonokat izzadva,

tányért csörömpölve, ahogy sört öntenek a sörbe.

Szeretem az anyámat őszintén és igazán,

szeretem az apámat, mert ő az apám.

2009

Arcom arcodban olvad, 

kásás a hó, az ég rózsaszínű oldat.

Hajnali szélcsapkodás...

hullik a nap. 

Tehetetlenül pihenek rajtad.

Villámon keresztül érint az ajkad.

Elnémul a mennybolt, fölnézünk rá;

letűnt a hold.

Elejted égő cigarettád,

haldokló füstjén nézel át;

de elmos előled a köd.

Távolról fürdünk egymásban..

Fényesít az eső.

2009

kiderült, hogy ott vagy, és elvitted a szívemet..! 

2012

Villanás esőben, esőcsepp a tavakban.

2012